Az ezredforduló környékén születettek magyaroknak bőven megadatott egy igazán színes és mesebeli gyerekkor, ha a gyerekcsatornák kínálatát nézzük: külföldi- és magyar mesefilmek egyaránt elérhetőek voltak, a nap 14 órájában. Mára azért hatalmas változásként éljük meg, hogy a gyermekeknek szánt tartalmú műsorok nem szakadnak meg esténként, hanem folyamatos, 24 órás a műsorfolyam.
Karakterfejlődés
A mesefilmek szempontjából egyaránt hátrány és előny, hogy egy- egy szereplő határozott viselkedési normákat képvisel. Nem meglepő hát, ha ezekre a mesekarakterekre úgy tekintünk, mint a fiatal nézők példaképeire . Az sem lehet ismeretlen mondat egy szülő szájából, hogy: „Biztosan azért vagy ilyen durva/ azért nem tudsz aludni/ azért nincs semmire sem időd, mert túl sokat tévézel.” Van azonban egy hatalmas előny ezekben a mindenre elvetemült rajzfilmszereplőkben: a történet végére mindig megoldják a problémákat, tanulnak valami újat és ha ez egyedül nem sikerül, hát megtanítanak arra, hogy segítséget kérni nem szégyen, sőt ajánlatos.
A felszabadult generáció
A Minimax és Cartoon Network nézők javarészt megosztották a fiatal nézőket, de valami közös bennük, mégpedig hogy felismerhetőek onnan, hogy bármikor elénekelnek neked egy számukra kedves főcímdalt, legalábbis biztosan emlékeznek egynéhányra közülük és biztosan vannak olyan dolgok, amikkel életükben először egy- egy mesefilm során találkoztak. (pl. a Varázslatos Iskolabusz az időjárás működésére és a betegségek megelőzésére tanított, a Sharon naplója című sorozatban a főszereplő olyan jelenségekkel találkozik, mint a szülők válása vagy az első menstruáció alkalma, míg Arthur és barátai Tornádót élnek át egy amerikai kisvárosban). Bár ezek a történetek nagyon hétköznapinak tűnnek, de sok gyerek számára ezek a mesék sokszor az első WOW- élmények.
Azok, akiket csak egy-két fejezet idejére szerethettünk, mégis velünk maradtak
Aki a kilencvenes- valamint kétezres évek elején kapott rá a filmézésre, azoknak biztosan nem mondok újat azzal, ha cédégyűjteményről beszélek. Az olyan egész estés, gyakran többrészes animációk, mint a Toy Story vagy a Shrek egészen új hangulatot hoztak a képernyőkre és habár csak néhány rész készült belőlük, az igazi rajongók máig újra- és újrajátsszák őket. Ebbe a kategóriába tartozik a személyes kedvencem is, melynek címe Cápamese, eredeti címén Shark Tale, Bibo Bergeron és Vicky Jenson rendezésében, valójában SharksLayer címen készült, azonban megjelenése előtt címet cseréltek, hogy a fiatalabb nézőket is elérjék vele. A kedves történet és a főszerelő menő, “utcai” dumája nem csak gyerekeket képes lebilincselni.
Akárhogyis, ezek a történetek szolgálták rengeteg mai remake alapját és újranézve őket igazán nosztalgikus hangulatba kerülhetünk tőlük.
 |
| Cápamese, 2004, amerikai animációs film |
0 Megjegyzések